2019. július 19-én hunyt el Heller Ágnes, nemzetközi hírű filozófus.
Emléke előtt tisztelegve, Bitó László, Kovács Róbert és Tunyogi László megalapították a Heller Ágnes-díjat, amelyet minden évben egy negyven év alatti fiatal magyar filozófus kaphat, aki mögött már jelentős tudományos teljesítmény áll.
********************************************************
2022. július 4.
Laudáció
(Szabados Bettina 2022. évi Heller-díjához)
Szabados Bettina azon kevés fiatal magyar filozófus közé tartozik, akik fölfedezték maguknak Lukács György munkásságát. Nem lett Lukács-filológus; az érdeklődését egy általános eszmetörténeti-vallásfilozófiai orientáció határozza meg. Máris mondhatjuk: Szabados Bettina nevéhez köthető a fiatal Lukács 1918/19-es fordulatának egy új szempontú megközelítése, amennyiben azt egy kvázi vallásos perspektívában próbálja magyarázni. Ebből kiindulva a doktorijában amellett érvelt, hogy az „áldozat” fogalma központi jelentőségű Lukács egész filozófiájában, és bizonyos értelemben átszövi az egész életművet. – Jó érzékkel fedezte föl magának azt a Lukács-tanítványt, aki a leginkább hajlott arra, hogy Lukács kommunista „megtérését” vallási kategóriákban ragadja meg. Ez Eörsi István volt, aki Az interjú című (többször átírt és több változatban fennmaradt) drámájában éppen egy ilyen olvasatot próbált adni. Szabados Bettina egy szűk évvel ezelőtt az Élet és irodalomban nagy feltűnést keltő tanulmányt publikált, melynek végkövetkeztetése ez volt: „Ha Eörsi darabjának és Lukácsról szóló szövegeinek egy konzekvenciáját levonhatjuk, akkor az az, hogy az igazság megértésére való törekvés mindig kényelmetlen. Eörsi […] azok közé tartozik, akik mernek az utókor helyett, az utókor számára is kérdezni, kíméletlenül és kényelmetlenül […].” Már Lukács is a maga kíméletlenségével és kényelmetlenségével lett vonzó gondolkodó; s ezt a kényelmetlenséget a tanítványai is megörökölték.
Szabados Bettina a fiatal kora ellenére már több jelentős tanulmányt és kritikát publikált, fontos hazai és nemzetközi konferenciákon vett részt. A tudományos munkája mellett az elmúlt években hatalmas szervező munkát is végzett: 2018-ban szervezett egy nemzetközi Lukács-konferenciát, és 2019. óta ő tölti be a LANA titkári pozícióját.
A szemünk előtt sarjadzik egy ígéretesnek mondható tudományos életpálya, amelyet kuratóriumunk ezennel a Heller-díjjal jutalmaz.
A kuratórium
********************************************************
2021. július 25.
Csuka Botond másodikként kapja meg a tavaly alapított Heller Ágnes-díjat, amelyet minden évben egy negyven év alatti, jelentős tudományos teljesítménnyel rendelkező magyar filozófusnak ítél oda a kuratórium. Az idei díjazott minden szempontból megérdemli ezt az elismerést. Csuka Botond az ELTE-n végzett és doktorált esztétikából, innen ered az ismeretségünk is. Úgy emlékszem, először a BA záróvizsgáján találkoztunk, ahol Lukács György heidelbergi esztétikájáról és annak kontextusáról beszélt – úgy, ahogy általában csak érett, idősebb bölcsészeket hallani: a finom részleteket is tisztán látva és a nagyobb összefüggéseket is, előadásában az elmélyült elemzések és izgalmas problémafelvetések párosultak magabiztos tárgyismerettel. Amikor később doktori kurzusra felvételizett, sokan arra számítottak, folytatja Lukács esztétikájával, hiszen azon a területen már otthonosan mozog, ez a téma igazán bevált, a disszertáció félig már a zsebében van. Tízből kilencen ezt tették volna a helyében, ehhez képest ő a korai brit felvilágosodás esztétikájával kezdett behatóan foglalkozni, Hutchesonnal, az első filozófiai esztétika megalkotójával, egy olyan, két évszázaddal korábbi korszakkal, amikor az esztétika még távolról sem volt autonóm diszciplína, hanem termékeny és bonyolult kapcsolatban formálódott a teológiával, az ismeretelmélettel, a morálfilozófiával, az antropológiával és az orvoslással. Nagyszerű doktori hallgató volt, szenvedélyesen dolgozta fel a terebélyes irodalmat és gondolta át újra meg újra, miként is ragadhatná meg legpontosabban azt, amit fontosnak gondol; egyszerre volt történetileg precíz és elméletileg igényes. Sosem kellett a figyelmét felhívni olvasnivalókra, s arra biztatni, hogy még mit tanulmányozzon át, inkább szabályosan le kellett beszélni arról, hogy további monográfiák sorát vegye fel az elolvasandók listájára, és az azokban megnyíló új területek vagy kérdésfeltevések nyomán további szálakat vonjon be az elemzéseibe. A végeredmény, a The Teleology of the Aesthetic in the British Enlightenment c. remek angolsággal megírt dolgozat, méltó lett ezekhez az erőfeszítésekhez. Ez a kézirat már csak arra vár, hogy a nagyon közeli jövőben egy jelesebb külföldi kiadó gondozásában megjelenve hirdethesse szerzője filozófusi és történészi kvalitásait, közvetve pedig öregbítse a magyar esztétikai tudományosság hírnevét. Csuka Botond további tudományos cikkein és fordításain végigtekintve is azt látjuk, érdeklődési köre nem szűkül egy vagy két területre, hanem széles spektrumot ölel fel: a játék- és sportfilozófiától (amelyek valószínűleg a Testnevelési Egyetemen lévő oktatói állásából adódóan kerültek fel a palettára) a szómaesztétikáig, a 18. századi magyar esztétikaprofesszoroktól John Ruskinig és derék viktoriánus kortársaiig. Bármennyire sokfélének tűnjenek is a témák és korszakok, minden publikált írásában – és meg vagyok róla győződve, hogy az egyetemi kurzusain is – az igényesség, a pontosság és kompromisszumokat nem ismerő intellektuális elmélyültség mutatkozik meg.
Weiss János professzor a tavalyi díjkiosztón azzal zárta laudációját, hogy felidézte, Heller Ágnes mennyire szerette a bölcsességet kedvelő fiatalok társaságát, és hogy biztos benne, „Heller Ágnes nagy örömmel fogadta volna a kuratóriumunk döntését” – én is nyugodtan zárhatom ugyanezzel az idén.
Szécsényi Endre
********************************************************
A Díjat első alkalommal 2020. július 19-én, Heller Ágnes halálának első évfordulója alkalmából, a XXI. Század Társaság rendezvényén adták át. A kilenc tagú, kiváló társadalomtudósokból álló kuratórium úgy határozott, hogy az összesen egymillió forint összegű díjat és a Kocsis András Sándor által készített kisplasztikát 2020-ban Boros Bianka, generációjának egyik legjelentősebb fiatal filozófusa kapja.
