Díjak

A Summa Artium Díjak a kultúrával és művészetekkel együttműködő, azokat kiemelkedő módon támogató vállalatok és magánszemélyek elismerését szolgálják. Együttműködés alatt a magánforrásból a kultúrába irányuló valamennyi támogatási-befektetési formát értjük. Ide tartozik valamennyi ellenszolgáltatásért adott támogatás, marketing, kommunikációs vagy értékesítés-ösztönzési célú együttműködés és szponzorálás; az ügyfelek, munkatársak számára szervezett művészeti programok; művészeti gyűjtemények létrehozása és az ellenszolgáltatás nélküli mecenatúra is. Ide értjük a kulturális szervezeteket szaktudásukkal segítő üzletemberek munkáját is. A fő cél a kultúrával és a művészetekkel való együttműködéssel társadalmunk gazdagítása.

A magyar kulturális életnek elemi érdeke, hogy az üzleti élet mindinkább megtérülő befektetésként (nem pedig adományként) tekintsen a művészetek támogatására.

A díjazottak és a díj kategóriák  2011-ben:

A Kortárs művészetért kategória díja olyan vállalatnak adható, amely következetesen, kitartóan és a lehetőségeihez képest jelentős arányban juttatott támogatást a kortárs kultúra számára, és a legeredetibben használta ki a kortárs művészetekkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket.

A díj nyertese az Erste Bank

Erste Bank Hungary Zrt. („A sokoldalú és bőkezű”)

Az Erste Bank Hungary Zrt. az igényes, értékeket hordozó kultúra támogatója, alapvetően három irányban: portfóliójában a zeneművészet, a képzőművészet és a sajtó szerepel.
A zenei területen a lényeges elemek a Művészetek Palotája stratégiai partnerségétől az Erste az elsőkért ösztöndíjig tart. (Eddig 22 fő kaphatta meg.)
A képzőművészet területén tovább folyik  a 2004 óta épített „Kontakt” gyűjtemény fejlesztése és az egész régióban, így Magyarországon is fenntartják a Tranzit irodákat és a tranzit.hu honlapot. Az Erste Bank – Amadeus Alkotói Ösztöndíjat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának hallgatói kaphatják meg, eddig két év alatt 15M Ft erejéig.
A sajtó területén az Erste Bank Hungary Zrt. 2008-ban megalapította a Junior Prima Díj Magyar sajtó kategóriáját. A díjazás a szakmai megbecsülésen túl 7 000 euróval járó anyagi elismerést is jelent. 2008-tól közel 100 M forinttal támogatták az alapítványt.
Egy-egy projekt mellé külön is odaállt a bank: Keleti Éva fotókiállítása, Kulka János turnéja, a Pozsonyi piknik erkély-opera projektje nem valósulhatott volna meg a bank támogatása nélkül.

A Projekt kategória díja olyan figyelemreméltó együttműködésnek ítélhető, amelynél a sikert elsősorban nem a befektetett pénz összege határozta meg, hanem az együttműködők erőforrásainak újszerű felhasználása mindkét fél számára előnyös módon.

A díj nyertese a Maurice Ward Group és az ACAX Iroda együttműködése

Maurice Ward Group („Az álmok szállítója”)

Az ír szállítmányozó cég Magyarországon alapított vadonatúj elismerést, Leopold Bloom Képzőművészeti Díj néven. (Így hívják az James Joyce Ulysses című regényében a Szombathelyen született főhőst.) A díj a kortárs magyar képzőművészet progresszív alkotóit és nemzetközi megjelenésüket hivatott támogatni. A 10.000 euró értékű díjra festményeket és/vagy egyedi rajzokat bemutató külföldi kiállítás tervével pályázhattak Magyarországon alkotó művészek egy általuk választott, elismert európai művészeti intézménnyel (múzeum, kereskedelmi vagy non-profit galéria), illetve rangos nemzetközi eseménnyel (biennále, fesztivál) együttműködésben. A díj alapítása, koncepciója és megvalósítása a Ludwig Múzeum, ACAX | Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda és az ír Maurice Ward Group iedális együttműködésének eredménye.
John Ward-ot a magyar kortárs művészet iránti rajongása indította arra, hogy megalapítsa a 10.000 EUR értékű díjat, mely nem pusztán pénztámogatást jelent a nyertes művésznek, de az általa megálmodott – és a pályázatban benyújtott – külföldi helyszínen megrendezendő kiállítás költségeit is fedezni hivatott.
John Ward a kiállítás és a díjátadó minden költségét magára vállalta, beleértve olyan, szakmai szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró dolgokat is, mint a három külföldi zsűritag utazása, szállása és tiszteletdíja.

Az év Patrónusa kategória díja annak az üzletembernek adható, aki önkéntes munkáját fektette egy kulturális projekt vagy szervezet segítésébe, elsősorban az üzleti életben megszerzett szaktudásának, ismereteinek a kulturális szervezet céljaira való felhasználásával, avagy magánvagyonát fordította közhasznú kulturális, művészeti célok segítésére.

A díj nyertese Bodó Katalin

Bodó Katalin („Energiabomba az Art on Lake mögött”)

Bodó Katalin tanárnak tanult, megfordult a reklámszakmában, volt kisfilm-producer és kulturális minisztériumi főosztályvezető is. Utóbbi funkciójában nyílt módja arra először, hogy a magyar kultúra legelhanyagoltabb ágát, az általa kívül-belül ismert kortárs képzőművészetet megpróbálja némileg felzárkóztatni. Kis túlzással ő, puszta kézzel írta (íratta) be a Ludwig Múzeumot az állami költségvetés egy külön sorára – de az biztos, hogy az új, önálló múzeumot társ-alapítóként jegyző szponzorok támogatását ő járta ki 1996-ban.
2000-ben azt vette a fejébe, hogy szoborkiállítást rendez a Városligeti tavon, mert bízott az ötlet erejében, és abban, hogy a Főváros mindenben támogatja majd, legalábbis nem gátolja őt. Ezután fél évtizedig próbálta a nagy sikerű kiállítást kipihenni – úgy érezte, hogy erre a legjobb módszer állami ünnepségek különleges projektjeinek szervezése… 2009-től állami állása megszűnt, és új, minden eddiginél nagyobb, nemzetközi projektbe fogott, mert bízott abban, hogy a magyar EU-elnökségnek kell egy ékkő, amelyhez a Szépművészeti Múzeum (ahová behúzódott az eső elől) könnyedén talál üzleti partnereket… Talált is, ő maga. Most ismét állás nélkül van. Talán egy inter-galaktikus projekten töri a fejét.

A díjakat 2011. november 24-én, a Műcsarnokban megrendezett Mecénás napi díjátadó gála és árverés keretében vehették át a nyertesek.

A 2011. évi zsűri:

Szauer Péter, a zsűri elnöke (HVG Zrt., elnök-vezérigazgató); Dávid Péter (amerikai-Magyar Kerekedelmi Kamara, igazgató); Dr. Kádár Gabriella (CIG-Pannonia Biztosító, vezérigazgató-helyettes); Károlyi Zsuzsanna (E.ON Hungária, kommunikációs vezető); Liptay Gabriella (kommunikációs szakember, Summa Artium díjas)

A Kortárs művészetért kategóriában:

Citibank („A projekt szemléletű”)

A Citibank 2010. november elejétől egy éven át, komplex projektként támogatta a Magyar Nemzeti Galériát. Segítette az új arculat bevezetését, lehetővé tette két nagy kiállítás megrendezését, és az ezekhez kapcsolódó közterületi kampányok, nyomtatott és elektronikus médiakampányok lebonyolítását. A cég az ellenszolgáltatásokat imázs erősítésben, ügyfélkapcsolatok ápolásában, értékesítés-ösztönzésben, valamint a munkatársak lojalitásának fejlesztésében tudta kamatoztatni. Felhasználták az MNG-t a bank kiemelt rendezvényeinek helyszínéül, zártkörű tárlatvezetéseket tartott partnereik  számára, családi napot szerveztek a dolgozóknak. Minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva – korlátozott ideig.


Siemens Zrt. („A hűséges”)

A Siemens Zrt. az Örkény Színház létrejötte, a 2001/2002 színházi évad óta folyamatos támogatásban részesíti a színházat, évente 10M Ft összeggel.
A Siemens támogatás híján a társulat csak üzletileg kockázatmentes műveket és színpadi fogalmazásmódokat engedhetett volna meg magának, és nem kerülhetett volna az elsőrangú színházi műhelyek közé. Ez a rendszeres támogatás nem kényelmesebbé tette életüket, hanem a fejlődés esélyét teremtette meg.
A Siemens Zrt. minden évadban két előadáson látja vendégül saját dolgozóit, valamint a Műegyetem diákjait és tanári karát. Ez az együttműködés az előadások előtt szakmai beszélgetéseket, közönségtalálkozókat is jelent. Ennek köszönhetően a fővárosi műszaki értelmiség érezhetően közelebb került az Örkény Színházhoz.
Az együttműködés példaszerűen mintázza egy ipari nagyvállalat kultúra iránti elkötelezettségét.

A Projekt kategóriában:


Trilak Festékgyártó Kft. („Egy vidám partner”)

A Trilak fontos küldetésének tekinti, hogy mint festékgyártó cég, aktív szerepet vállaljon abban, hogy az ország minél színesebb legyen. Minden új különleges ötletre nyitottak és kiemelten kezelik a jótékonysági kezdeményezéseket.  A Neopaint céggel már korábban is voltak közös projektjei, melyek remekül működtek, ezért azonnal igent mondtak a fővárosi Tűzfal projektjükre, mely nem csupán tűzfalakat újít fel, de a várost teszi különlegesebbé, vidámabbá. Különösen tetszett az az ötlet, hogy a festett fák az igazi növények mögé kerültek, így a kész projektben teljesen összeolvad a valóság, az álom és a művészet.
Azt is gondolták a cég vezetői, hogy jobb egy olyan cégnél dolgozni, amely aktív szerepet vállal különleges projektekben. Dolgozóik büszkék ezekre a tevékenységeikre, a különleges, alkotásokra.
Úgy érzik, az aktív közreműködés és segítőkészség a 600 000 Ft listaárnál sokkal nagyobb értéket és imázs-javulást hozhat a cégnek.

Lőkösházi Kenyér Kft. (Egy kultúrabarát pékmester)

A nevezetes, kecskeméti Ciróka Bábszínháznak több üzleti támogatója is van. Közülük Viszokai János pékmester  a „Kenyérből kelt mese” előadásukat egy színházi évadon keresztül támogatta egy-egy kétkilós Lőkösházi cipóval. A mesében ugyanis kenyeret sütnek a szereplők, amelyet a játék végén ünnepélyesen megszegnek és a gyerekekkel együtt elfogyasztanak. A játék helyszíne nagyanyáink vidéki konyhája, hangulatos tárgyakkal berendezve.
A humorban és lírai pillanatokban egyaránt bővelkedő mese végén a kemencéből előkerül egy frissen sült cipó, amelyből minden néző kap egy szeletet. A kenyér majszolása közben beszélgetés kezdődik: Ízlik-e a kenyér? Tudjátok-e, miből készül? És a liszt miből lesz? A negyven perces előadást követően 10 perc közös játék várja a gyerekeket, amely során a szereplőkkel együtt megbeszélik és eljátsszák a búzamag vetését, a kalász beérését, az aratást, cséplést.
Az előadásban egy textilből készült kenyértésztát gyúrnak, majd helyezik a kemencébe, a mese végén azonban egy valóságos, frissen sült cipót emelnek ki a sütőlapáttal. A gyerekek egy pillanatig sem gondolkodnak azon, hogyan sülhetett meg a kenyér a díszlet kemencében, áhítattal figyelik érkezését.
Az előadások során több mint 4000 gyerek és felnőtt kóstolta meg Viszokai János kétkilós, gyönyörű Lőkösházi cipóját.
A nézők minden alkalommal megkérdezték, hol juthatnak hozzá a termékhez, ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az előadás a színházi élményen túl a termék népszerűsítésében is szerepet vállalt.

A Patrónus kategóriában:

Orlai Tibor impresszárió („Aki az összefogásban hisz”)

Orlai Tibor üzletember majdnem egy évtizede működik magánszínházi producerként. 2010-ben a Színházi Kritikusok Céhe felkérte, hogy legyen partnere és producere a 32. alkalommal  megrendezett Kritikusdíj átadó ünnepségének. Az eddigi szűk körű szakmai fogadás helyett egy nagyszabású, 700 fő előtt megrendezett  ünnepi gálára került sor, amelyet a Magyar Színházban tartottunk szeptember 25-én. Orlai Tibor egy éves áldozatos munkája eredményeképpen a díjátadó az egész színházi szakma ünnepévé válhatott.
Orlai Tibor nem csak szervezte egy éven át a díjátadó műsort, de pénzbeli támogatással is hozzájárult az eseményhez. Idén először jegyeket is árusítottunk az műsorra. Az idei gála valóban méltó ünnepe lett a magyar színházi szakmának, amit jelentős sajtóvisszhangja is bizonyít. A lebonyolítás profizmusa pedig abban segített, hogy a közös munka mindenki számára öröm lett. 

Kulcsár Enikő („Az irodalom pécsi patrónusa”)

Kulcsár Enikő budapesti illetőségű hölgy 2006-ban két ingatlant vásárolt Pécsett, és kifejezett célja volt, hogy az egyiket felajánlja az Íróprogram a céljára.  2007 szeptembere és 2010 júniusa között összesen 22 író lakott 1-1 hónapra ebben az ingatlanban.
Szerencsére a kultúrfővárosi évaddal nem ért véget ez a lehetőség, Kulcsár Enikő továbbra is Pécs város, illetve az Íróprogram rendelkezésére bocsátja az ingatlant: 2011-ben 5 további íróvendég járt Pécsett, köztük Ljudmila Ulickaja, akinek látogatása nagy sajtóvisszhangot váltott ki, a pécsi Tudásközpontban több, mint 400-an zsúfolódtak össze a vele való találkozón.  A Pécsi Íróprogramként futó projekt 2012-ben is folytatódik.
Egy pofonegyszerű, kézenfekvő modell, amelynek nagylelkűségét könnyen követhetik más mecénások, más magyar városokban.